A szokás rabjaként minden kertész ezt teszi:
a magasabb növényeket kívülre ülteti, körbe a kerítés mellé, mint egy bástyát alkotva,
a kert belső terét pedig a gyep és a kerti kiülő veszi birtokba.
Arról a kerti fotelről a ház gazdája az egész kertjét egyszerre szemügyre veheti, onnan látja az összes zegét és zugát.
Hát nem lehet túl izgalmas minden nap ugyanaz a kép, ugye?
Sok helyen látok ilyet, a valódi okát nem tudom…
Lehet, hogy csupán kicsi kertet akarunk, kevesebb szabad területtel, hogy ne legyen vele annyi gond, mert több magánéletre és kikapcsolódásra vágyunk. Vagy talán nem akarunk annyi füvet nyírni, vagy (ami sajnos elég gyakori) nincs elég idő a növények gondozására és megmarad a kezelhető unalmasság.
Így talán érthető..
Viszont ma jártam egy Vásárlómnál Cegléden, aki büszkén mutatta meg nekem a kertjét. Volt benne valami varázslat. Egész nap azon törtem a fejem, hogy mi lehetett az. És most rájöttem!
Bár egy kertet átrendezni, teljesen egy vagyonba kerül, mégis sokan vágyunk a változatosságra, ezen a területen is.
A kertnek többet kellene adnia, annál a fent leírt unalmas látványnál, középen egy üres placcal!
Egy terebélyes lombú fával, virágzó bokorral, színes levelekkel, egyszerű építményekkel és tárgyakkal több arcot adhatsz a kertednek. Mert úgy már nem nézel át rajta egy mozdulattal abból a meghatározott pontból, ami így izgalmassá teszi a látványt. Fokozhatod ezt, ha egy ilyen kertben több helyen elhelyezel egy hintaágyat, egy padot, egy kis széket, egy napozóágyat, egy bármilyen pihenő alkalmatosságot, akkor az ember onnan, abból a pontból mindig más képet csodálhat.
